Blogom egy jubileumhoz ért. 50 ezren kattintottak rá a Blogadó-ra összesen. Ez számomra óriási megtiszteltetés, sosem gondoltam volna hogy ennyi embert érdekelni fog a véleményem, ennyien kíváncsiak lesznek a gondolataimra.
Nagyon sokszor megkaptam, hogy az "Egy 15 éves szemszögéből" című sorozatom kamu, nem is vagyok 15 éves, meg amúgy is egy neobolsevista vagyok. (Ez komolyan megtörtént, nem viccelek) Ezért úgy gondoltam hogy ez a jubileum tökéletes alkalom, hogy az olvasó egy kicsit megismerhessen engem.
Szolga Bálint vagyok, 15 éves, elhivatott blogger, ateista, (Kozmosz rajongó, mindenkinek ajánlom a bandát!), és a Független Diákparlament valaha volt legfiatalabb képviselője, 14 évesen, választás útján lettem tagja a csapatnak, közben betöltöttem a 15-öt, Februárban.
Már nagyon fiatalon érdeklődni kezdtem a politika felé, a korosztályomon belül furcsálltak is emiatt, de engem valahogy mindig is érdekelt. Már 6.as koromban cikkeket írtam iskolám weblapjára, emlékszem első cikkem egy ZS kategóriás színházkritika volt. 2017 augusztusa-szeptembere környékén mindenki kedvenc adathalász Zuckenbergje által működtetett Facebook feldobott a "Független Diákparlament" hirdetését, én pedig (bevallom, akkor még poénból), de elindultam a választáson. Végül óriási meglepődésemre meg is választottak, így összepakoltam magam, és elutaztam kishazánk fővárosába, az őszi alakuló ülésre. Az ott tapasztalható légkör nagyon meglepett, komoly és egyben barátságos, így hamar beszippantott a közeg. Ők inspiráltak aztán, hogy elkezdjek blogolni, így hát 2017 novemberében létrehoztam a Blogadót. A névnek mindenki nagy feneket kerít, hogy éppen hogyan találta ki, milyen látomás futott át az agyán, de az én esetemben ez sokkal egyszerűbb volt. Egy egyszerű nevet akartam, és így jutott eszemben a Blogadó név.
Első cikkem Index-re 2018.márciusában került ki, emlékszem örömünnepben törtem ki amikor megláttam, sorra gratuláltak nekem az emberek, és egyszerűen felemelő volt. Utána még további 5 cikkem kikerült Indexre, természetesen voltak olyan cikkeim, amelyek nem teljesítettek annyira jól, de én mindegyikre büszke vagyok, hisz az én gondolataim, az én véleményem, az én fogalmazásmódom. És a cikk címében említett kérdésre pedig a válaszom nagyon egyszerű. Nekem célom az életben, hogy újságíró legyek. Nem azért, mint egyesek tartják, hogy én is kaphassak abból a bizonyos "mézesbödönből", hanem azért mert nekem az írás a szenvedélyem. Alkotni, megosztani a gondolataim a világgal, megmutatni hogy egy 15 éves is tud úgy blogolni, mint mások 20-30-40 évesen.
Végszóként szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtekintette cikkeimet. Mindig is óriási megtiszteltetésnek tartottam ha bárki elolvasta a cikkeimet, és véleményt fogalmazott meg. Természetesen kaptam csomó építő jellegű kritikát, ezeket külön köszönöm, hisz óriási segítség az írási képességeim fejlesztésében. Egy szónak is száz a vége, köszönöm szépen mindenkinek, aki támogatott egy megtekintéssel, egy hozzáfűzött kommentárral, vagy bármivel.
