Ugyan sajnos nem pontosan, de pár nappal ezelőtt volt egy szomorú évforduló. Két évvel ezelőtt húzta le a rolót a Népszabadság, Magyarország egyik legnagyobb múltú napilapja. N.Kósa Judit,a Népszava egyik rovatvezetője egy remek cikkben fejezte ki véleményét. A cikkben azt taglalta, ami vele történt az utóbbi két évben, és hogy mit érez jelenleg.
Én két évvel ezelőtt ilyenkor egy szomorkás reggelen néztem fel az internetre, hogy ránézzek a friss hírekre. És akkor láttam meg, egyik napról a másikra csak úgy eltűnt a Népszabadság. Nem volt előjele, egyszerűen csak mintha a föld nyelte volna el. Emlékszem kétségbeesve néztem a TV-t, hogy milyen információkat csöpögtetnek a bezárásról. És csak Németh Szilárdot láttam, aki azt nyilatkozta hogy:"Éppen itt volt az ideje hogy a Népszabadság bezárjon váratlanul."
Kereken hat hónappal ezelőtt, egy érdekes hírre lettem figyelmes. Egyik napról a másikra, a Magyar Nemzet is bezárt, vele együtt a Lánchíd Rádió. Eszembe jutottak Németh Szilárd szavai, és vártam egy hasonló nyilatkozatot, de végül kiderült, hogy Simicska teljes anyagi összeomlása miatt zárt be a lap. Később, főnix módjára a Magyar Nemzet feltámadt, és Magyar Hangként folytatták tovább karrierüket, Simicskától függetlenül.
Legutoljára, pedig amit Judit is említett, az a bizonyos marketing fogás. A rövid kis 10 perces szünetemben néztem volna fel az Indexre, de hirtelen nem láttam semmit. Azt hittem az internettel van baj, de nem. Lekapcsolták az Indexet, még ha csak pár órára is. Emlékszem, felálltam és próbáltam nem tudomást venni róla, reménykedtem hogy nem igaz, és szerencsére nem is volt az.
A szabad sajtó ebben az országban fogyócikk jelenleg. A Népszabadság eltiprása, a Magyar Nemzet majdnem eltiprása, és az Indexre váró sors is rémisztő. Kormányközeli oligarchák bedaráltak pár online médiát (PL:Az Origot), az összes megyei lapot, és most a legnagyobb ellenzéki halakra utaznak. Vagy elhallgattatni, vagy felvásárolni. Ez a két lehetőség lebeg az oligarchák előtt.
Ebben az országban fellépett a szabadságtalan szabadság. Egy látszatdemokrácia, amelyben minden megvan, ami egy jogállamhoz kell, de ezek csak díszletek. Egy jogállam díszletei, amely mögött egy kőkemény diktatúra áll, ami ha kell egyetemet üldöz el, ha kell lapokat zárat be, bármit megtesz hogy a hatalmuk megmaradhasson.
Ilyen országban élünk. Amikor 89-ben megnyitották a nyugati határt, az emberek nem ezt várták, nem ezt szerették volna kapni. De ameddig a megyei hírlapok egyértelműen a kormányhatalommal szimpatizálnak, ameddig a közmédia inkább állami tv, addig nem is lesz változás. És lehet természetesen ballibsizni, meg sorosbérencezni, de szerintem senki nem tudja nyugodt szívvel kimondani azt, hogy jelenleg független a sajtó itthon.