Ismét egy történetet szeretnék elmesélni a nagyérdeműnek. Sosem voltam híve az ilyen kötelező ünnepségeknek, de az általános iskolában 1-2 kötelező volt. Az Október 23 és a Március 15-én tartandót még szerettem, mert általában meglepően jó előadásokat hoztak össze a mindenkori 8 osztályosok.
A hittantanáros történtek után nem gondoltam volna hogy újra instant kereszténnyé kell válnom, de egy havas decemberi napon az osztályfőnökünk bejelentette, hogy:"Gyerekek, kötelező karácsonyi ünnepség a templomban, ha nem mentek el, muszáj leszek szankcionálni titeket" Bennem valahogy megfagyott a vér, nem volt elég hogy a hittantanár elvette az életkedvemet még templomba is mennem kell, de beletörődtem a sorsomba és elmentem.
A templomba belépve, elképesztő látkép tárult a szemem elé. Nem először voltam templomba, rengetegszer volt kötelező elmenni, de ezen napon valahogy más volt. Talán a hangulatom miatt, talán amiatt mert semmi kedvem nem volt az egészhez, de annyira rossz érzés volt körülnézni a tömegen, helyet foglalni, és végigszenvedni azt az előttem álló 10 percet 30 percet 45 percet, hogy már fogtam a fejemet.
De a dolgok meglepő fordulatot vettek. Nagyon dejavum volt, csak nem tudtam miért. Aztán leesett, hogy a színészi munka ugyanannyira röhejes volt, mint a passiós műnél. Én esküszöm hogy nem vagyok híve a kötelező belekötéseknek, de amikor szegény gyerek több száz ember előtt annyit képes benyögni hogy:"Mi vagyunk a három királyok! Gáspár... őőőőő várjál, na újra!" Akkor már elgondolkozik az ember hogy mégis miért kell ezt művelnie magával.
A kötelező ünnepségeknek van még egy idegesítő tulajdonsága, a polgármesteri beszéd. Ahova iskolába jártam, ott nem meglepő módon egy Fideszes polgármester van, aki mindig letol egy önpromót, ami hosszútávon már elképesztően idegesítő. A szeretet ünnepe előtt 3 nappal egy nagyon kínos műsort néztem, amelynek a legüdítőbb pontja a tanárok által előadott dal volt.
Véleményként csak annyit írnék, hogy az ilyen ünnepségek általában nagyon kínosak, és semmi értelmük sincsen. Egyszer 5-ben engem is felkértek egy ilyenre, amelyet lehetőségek hiányában elvállaltam, de az már egy külön történet.