A tegnapi napon megemlékezések egész sora volt a fővárosban. Orbán Viktor a Múzeumnál mondott egy eléggé visszafogott beszédet, Gyurcsány Ferenc lázított, a közös ellenzéki tüntetésen én is beszéltem még ha csak 2 mondat erejéig is, de a legfontosabb a közös ellenzéki nyilatkozat volt amit minden ellenzéki párt elfogadott. Természetesen muszáj megemlítenem a Mi Hazánkosok tüntetését, a színpadon álltam a többi diákkal, elmondva a 12 pontot. Éppen a Magyar Anyák videója következett volna, amikor egy ágyúszó törte meg a csendet, na azok voltak ők, ennyit érdemes tudni!

Az utóbbi időben, rendszeresen figyeltem Orbán Viktor gesztusait, lépéseit és meg kell hogy állapítsam, hogy Magyarországon nem autokrácia van, hanem Fideszokrácia. Véleményem szerint a Fidesz és Orbán Viktor-féle Fideszokrácia, más mint a sima autokrácia.
A Fideszokrácia egyik össze nem téveszthető jellemzője a személyi kultusz maximumra pörgetése. Erős példával fogok élni, Radics Péter Youtube videós bemutatta, ahogy egy random felhasználó Orbán Viktor néven regisztrált egy profilt, és olyan dolgokat írt ki, amik nemhogy egy miniszterelnöktől, hanem akármilyen más embertől is elfogadhatatlanok lennének. Ezzel még semmi baj nincs, valaki sokat ivott aznap biztos, de az ijesztő az, hogy az emberek akik rátaláltak erre az oldalra elkezdték éltetni ezt a kamuprofilt, egyetértve például a 800 forintos kenyérrel, a 60 ezer forintos minimálbérrel, és azzal hogy “Még több pénz lesz adva Mészáros Lőrincnek”.

Az Orbán-rendszerben fellelhetők autokratikus elemek, a sajtó ellenőrzése, a civil szervezetek ellehetlenítése, a személyi kultusz, de egy valami nem illik a képbe, a szabadságharc-fétis! Álláspontom szerint ez az, ami jelenleg a legnagyobb hatalmi pillére a Fidesznek és Orbán Viktornak, az örökös szabadságharc Sorossal, a migránsokkal, vagy Junckerrel.

Orwell 1984 című könyvében így beszél erről “A Párt” egyik tagja, O’Brien:

“Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen.”

Ez a két mondat a tökéletes jellemzése az Orbán-féle autokráciának. Az örökös háború, lassan már saját magunk ellen. Az itthoni rendszer továbbá abban is hasonlít az 1984-ben leírtakhoz, hogy mindig más az ellenség és a szövetséges. Egyszer az EU ellen harcolunk, máskor pedig Lázár János azt nyilatkozza hogy szívesen fizet Magyarország többet az EU-s kasszába, egyszer a migránsok azok akiktől félni kell, máskor pedig maga a kormány szólja el magát, hogy 1294 migránst fogadtak be, egyszer az EPP az ellenség, máskor pedig csak azért szedik le a plakátokat, hogy azokat Manfred Weber ne láthassa.

De egy rendszer sem örök, ahogy Orbáné sem lesz az. Az összellenzéki tüntetések remekül mutatták, hogy nekik is leesett hogy itt a szokásos parlamentben üldögélős próbálkozásokkal nem nagyon fognak változást elérni, maximum még jobban asszisztálhatnak ahhoz a kiüresített jogállamhoz, aminek a parlament a tökéletes példája.

Az ellenzéki tüntetések továbbá megmutatták a magyar társadalom legeslegnagyobb gondját, a társadalmi széthúzást. Látva a Fidesz szimpatizánsok Facebook posztjait, vagy akár a tüntetésen tett gesztusait, azt lehet leszűrni hogy Orbán Viktor félelmen és gyűlöleten alapuló rendszer működik, utálják az ellenzéket, legalább annyira mint az 1984-ben Emmanuel Goldsteint, a Testvériség vezetőjét. Ezt az állapotot a Bajnoq nevezetű punk zenekar a Valahogy című számában így jellemezte:

Ki szeretne velünk lenni,
ha mi vagyunk ellenünk?

Hogy lesz-e változás? Ki tudja, de annyi bizonyos, hogy valami készül az országban végre.