Sosem meséltem még történetet, de eljött az idő hogy bemutassam, milyen beteg tud lenni egy általános iskola. Szerencsére elballagtam, de ez a vicces, ám de kicsit kínos történet egész életemben el fog kísérni szerintem.

Szóval, történetünk szerint van egy Bálint nevezetű kisfiú, aki élettel teli fejjel ül erkölcstanórán. Bálint azért ül ott, mert nem hisz istenben, szitokszóval mondva ateista, és nem szeretett volna hittanra járni. Mivel nem szeretnék személyi jogokat sérteni, ezért tanárunkat Sándornak fogom nevezni. Szóval Sándor egy katolikus pap, iskolákban tanít, és úgy gondolja hogy ő bejön erkölcstanórára mert nincsen tanár. 

Sándor belép a terembe és azonnal felszólítja a diákokat hogy álljanak fel imádkozni. Nos én ezt lányos zavaromban megtettem, aztán elmormolt valami ima-szerűséget, és egy technikai eszközt rántott elő kopott kis táskájából. Egy laptop volt, amit szépen komótosan rákötött a teremben található interaktív táblára, és a Youtubera kalauzolta magát, és sajnos minket is.

Amit ott megnyitott, egy életre elvette a kedvem a színészkedéstől. 6-14 éves gyerekekkel játszatták el a Passió cselekményét, természetesen egyszerre volt röhejes és megrémítő, szegény gyerekek azt sem tudták mi történik, egyedül a Jézus-t játszó kissrác fogta fel hogy mi történik a környezetében, ő még egész viccesen oldotta meg a dolgot. A helyzet egyrészről komikus volt mert amikor az a rész következett, hogy keresztre kéne feszíteni Jézust, a gyerekek egy kalapáccsal kezdtek ütni egy keresztet, fogták a gyerek lábát, és körbevitték a színpadon. De másrészről, eszembe jutott hogy ezek 6-tól 14 évesig terjedő korosztályba tartoznak, és már ilyeneket csinálnak!

A történtek persze folytatódtak, amikor éppen újra elkezdett mormolni valami ima-szerűséget, én jelentkeztem és kimondtam a szomorú igazságot:"Tanár úr, én Ateista vagyok(!!!!!)." A sokkból felocsúdva Sándor a legrosszabb módon lereagálva a helyzetet azonnal térítőmódba kapcsolt, és azonnal Dél-Amerikai őslakosoknak nézett minket, és hevesen kezdett magyarázni isten igéjéről.

Én erre visszavágtam, hogy ameddig nem látok kézzelfogható bizonyítékot addig én nem hiszek semmi ilyesmiben. Erre Sándor, látva kitartóságom magyarázni kezdett:"Bálint, képzelj el egy szeméttelepet, ami fölött fúj a szél!" Bólogattam, hogy folytassa, de így jobban belegondolva, nem kellett volna:"A szeméttelepen egy vadászrepülőgép darabjai vannak elszórva." Itt már felhúztam a szemöldököm, de inkább csöndben vártam hogy befejezze mondanivalóját:"Lehetséges-e az, hogy a szél összefújja a darabokat úgy, hogy a repülőgép megint egy egészet alkosson?". Természetesen rávágtam hogy nem, ez lehetetlen. 

Sándor magát a domináns szerepében érezve, azonnal rávágta hogy:Na látod? Sok mindenre nincs magyarázat, mégis lehetséges..." Sándor szerintem jobban belegondolt hogy az érve annyira értelmetlen, hogy esett tőle a forint árfolyama, szerencsére rájött hogy ez az érv nem fogja megállni a helyét,de a vitát egy záróimával lezárta, mert kicsöngettek.

És hogy mi a tanulság? Ha esetleg egy hittan tanár jön be az órádra, készülj a legrosszabbra. Borzasztó hogy egy tanár bármikor visszaélhet a hatalmával, és azt tehet amit akar. Mert ugye hittanórán még rendben van, de Erkölcstanon? Ezen az oktatáson már csak a humor segíthet...