Meddig van a határ? Meddig van a határ a véleménynyilvánításban? Meddig számít normálisnak, és mettől számít már túl soknak egy ember véleménye? Ezt a kérdést tette fel magának rengeteg ember, miután látta Nagy Blanka, a 19 éves Kiskunfélegyházai lány beszédét.  

Bár a káromkodást a közbeszédben én magam sem pártolom, egyértelműnek látom viszont hogy amit Nagy Blankával műveltek, az egyszerűen embertelen. Azért, mert valaki túlfeszíti a húrt, kirúgással fenyegetni, és hazudni róla, az több a soknál! Én sokkal inkább azon gondolkodnék el, hogy mi inspirálta Blankát azokra a szavakra, amiket mondott. 

Példának okáért, ott van az oktatási rendszer. Ahogy Blanka is, úgy én is napi szinten tapasztalom azt, hogy milyen jelenleg itthon diáknak lenni. Rengeteg felesleges számadat, 6 óra egy elsős diáknak, egyéb foglalkozások nélkül, államosított tankönyvpiac, és még sorolhatnám. Ennek a problémának a megoldására jött egyébként létre a Független Diákparlament, akik évente egy x pontos javaslatcsomag benyújtásával akarnak javítani az oktatási rendszeren. Nos, nem hálát kapnak cserébe. Rengetegszer állapította már meg a kormánysajtó, egyébként helytelenül hogy a Független Diákparlament csak Soros bábszínháza, képviselő voltam a szervezetben, és sosem találkoztam Sorossal, mily meglepő!  

De ami engem jobban frusztrál, az az, hogy mennyire nem érdekli az embereket a fiatalok hangja. Akármilyen politikáról szóló tartalomhoz hozzászól egy 18 év alatti, azonnal letámadják, legyen kormánypárti, vagy ellenzéki. Mi fiatalok megérdemeljük, hogy hallathassuk a hangunkat, hisz mi vagyunk a jövő! Véleményem szerint nem szabad hagyni, hogy egy olyan generáció nőjön fel, amelyik teljesen érdektelen a közélet iránt, hisz kiölték belőle ezt a vágyat. Tökéletes példa erre egyébként az az eset, amikor a Mindenszó megírta azt a nyílt levelet, amiben azt követelték, hogy rúgják ki Nagy Blankát, mert elfogadhatatlan az ha egy ember káromkodik. Írtam erre egy választ, amelyet lehoztak, majd a kommentelőiket ellenem uszítva próbáltak felülkerekedni, akik persze azonnal támadtak. Leírták, hogy én csak egy drogos patkány vagyok, csak a számba adták a szavakat a párttársaim, meg amúgy sem én írtam. Ez szerintem több mint szomorú!  

A gyűlölet, amit egyértelműen éreztem azokon az írásokon, amiket kaptam, rádöbbentett valamire. Rájöttem arra, hogy hányadán állunk itthon a politikai véleménykultúrával. Nem azért támadtak rám elsősorban, mert nem értettek velem egyet, hanem azért, mert fiatal vagyok. Álláspontom szerint ez a probléma! Lehet az emberrel nem egyetérteni, lehet vele vitatkozni, de az amikor csak annyit ír valaki egy fiatal véleménye alá, hogy:”Egy Szolga Bálint nevű takonypócnak”, ott már gondok vannak!  

Hogy mi a tanulság a Blanka ügyből? Az, hogyha fiatal vagy, nem lehet véleményed. Hisz megírják rólad hogy megbuksz, leírják hogy csak egy ballibsi drogos tróger vagy, akinek a szájába adják a szavakat! Csak ismételni tudom magam, amit Blankával leműveltek, az egyszerűen nevetséges! Sem gyermek, sem kamasz, sem felnőtt nem érdemli azt a bánásmódot, amivel Blankát jutalmazták a kormánypártiak. Az uszítókampány a maximumon pörög, és ez borzasztó!