Osztályrendszer. Ha ezt a szót meghallja valaki mindig a társadalmi rétegek, és a köztük lévő harc jut eszébe, de én most nem erről szeretnék beszélni. Én egy átlagos iskolai osztályról szeretnék beszélni, amely legalább olyan érdekes pszichológiailag mint egy osztályharc.

A képlet egyszerű. Dobjunk be x darab egymástól kicsit/nagyon különböző embert, és nézzük meg a hatását. Ettől a rendszer kitalálói azt várták, hogy egy összetartó közösség fog kialakulni, de ez sajnos sokkal bonyolultabb. Ameddig itthon ez a képlet még nagyjából működik, ez sajnos nem mindenhol van így.

Minden közösségben vannak olyanok, akik mondjuk nem annyira szépek vagy nem annyira tehetősek, ezeket általában a magukat "menőnek" tartó emberek piszkálni szokták. Amerikában erre egy fogalom is kialakult, a bullying. Ameddig az USA-ban néha ez halálesetekbe is torkollik, addig Magyarországon általában csak megtörnek az ilyen gyerekek, és elfogadják a sorsukat.

Tökéletes rálátásom van a rendszerre, hisz a gépezetnek én is tagja vagyok. A jelenlegi iskolámban még nem tapasztaltam ilyet, de a volt iskolámban leginkább az utolsó két évben rengeteget tapasztaltam ezt a mechanizmust. És most nem is pont az én osztályomba, hisz velük már volt egy kialakított kapcsolatom, hanem kisebbekkel.

Emlékszem egy szép Hétfői reggelen meglátogattam a volt alsós tanítónénimet. Éppen kis elsősei voltak. Beléptem a terembe, ahol tavaly még én tanultam és amit láttam, sosem fogom elfelejteni, 3-an 4-en ott verekedtek előttem. Nem kell Harcosok Klubja féle véres ütközetre gondolni, de könnyen rá lehetett mondani hogy verekedés. 

Ahogy ott álltam és néztem az összecsapást, az egyik kisgyerek felüvöltött, és hevesen szidni kezdte a másikat, gyengébb anyagi helyzete és nem túl esztétikus külseje miatt. Bele lehet gondolni hogy miket vágtak egymáshoz, de minden mondatukban volt legalább egy darab káromkodás

Minden osztályban vannak olyanok, akik másképpen gondolkoznak a világról mint a többség, más a véleményük egyes témákról, más az életképük és az életcéljuk. Az ilyen általában a "sorból" kilógó embereket is szokták zaklatni, Amerikában ebből is volt haláleset, sőt akár még iskolában való lövöldözés is, Magyarországon pedig szintén a csendes tűrés, és az öngyilkosság volt az, amit a zaklatottak tettek.

Sajnálatos módon az osztályrendszer nem hibátlan, de idealizmus lenne azt állítani szerintem, hogy minden gyerekre külön figyeljenek oda, mert az alapból is megoldhatatlan lenne, főleg ebben az országban és főleg ekkora tanárhiánnyal. Az osztályrendszer legnagyobb hibája, hogy nem az egyént tekinti fontosnak, hanem a kollektívet.

Ebből alakult ki testnevelés órán a kollektív büntetést, ha valaki nem tud fekvőtámaszozni akkor a többi sem játszik, földrajzórán ha valaki rosszul viselkedik akkor mindenki dolgozatot ír, és sorolhatnám még legalább 1 óráig. 

A bullying-ra megoldás lenne az iskolapszichológus, csak ez sajnos rengeteg iskolában nem érhető el, hiába van törvénybe iktatva a szükségessége. Rengeteg olyan iskoláról tudok, ahol nincs, pedig kellene lennie, az ott tanulók önkéntesen felkereshetnek egy pszichológust, még több bullying fejében.

Összefoglalván csak annyit, hogy az iskolai osztályrendszer egy olyan dolog, amely rengeteg idő óta ugyanolyan, elavult, nem az egyénre koncentrál hanem a kollektívre, és nem hagyja kibontakozni a tehetségeket. A tehetséggondozás meg nem minden helyen elérhető szintén. Megoldás az egyértelműen az egyénre való koncentrálás lenne, de az egy ilyen országban kivitelezhetetlen.